Április eleje, egy délután ülök a kedvenc elmélkedős fotelemben, és hallgatom a kertből beszűrődő madárcsicsergést, az ember által szervezett és mozgatott világ szokásos hangjai helyett a levegőt megtöltő minirobbanásokat, ahogy a házunk körül élő növények hajtásai a tavaszt megérezve előtörnek, hogy feladatukat, mondhatni létcéljukat beteljesítsék ebben az életszakaszukban. Hogy a hosszú téli nem-lét után kifejlődjenek, és legyenek, egészen őszig…
A körülöttünk élő természet nem állt meg, nem húzta be minden levelét és gyökérzetét, nem vásárolt be félelemtől vezérelve cukorból és lisztből. A körülöttünk élő természet fittyet hányva a gondjainkra – hogy elfogy a wc-papír, vagy hogy kiestünk a látszólagos biztonságot adó napi rutinunkból, amellyel hosszú évtizedekig tudunk elélni – csak úgy ontja magából a színeket, az illatokat, a mintákat. A körülöttünk lévő világ minden egyes résztvevője – rajtunk kívül – éppen ünnepli az újjászületés időszakát, az Életet.
És miközben az Élet ünnepe zajlik rajtunk kívül, éppen most, éppen minket csapott meg a szele valaminek, amitől modern emberként a legjobban félünk: a halálé. És félünk, minden porcikánkkal és energiánkkal félünk, mert elfelejtettük, mert annyira el akartuk felejteni, ahogy el is sikerült azt, amit az utolsó fűszál is tud, mert még annak is kódolva van erezetében: a Lét része a halál, a tél, ahogy ugyanúgy a Lét része az élet, az újjászületés, a tavasz is, és mindennek megvan a maga, tőlünk függetlenül meghatározott ideje.
Éljük hát meg esélyként, hogy lehántjuk magunkról a modern emberre oly jellemző gőgöt, és a járvány elvonultával, a félelmünket elhajítva, megéljük a természet jelenlegi ünnepét: az Élet ünnepét, az újjászületés ünnepét. Majd amikor itt lesz az ideje, elfogadással, nyugalommal várjuk a telet, és fogadjuk el, hogy a tél, a halál létünk része. Éljük meg, használjuk ki a vissza nem térő alkalmat, hogy időben-térben, szellemi és testi síkon újra szinkronba kerülhetünk a természettel, a körülöttünk lévő világgal és ezzel önmagunkkal. Mert fogadjuk el azt is: ilyen lehetőségünk már nem lesz több.