A homo sapiens az egyetlen olyan faj a világon,
amely a bolygója Nap körüli pályájának egy önkényesen kiválasztott pontjára érve úgy dönt, hogy értékeli egy teljes Föld-kör során tapasztalt élményeit, és mintha
lenne jelentősége a valóságban, hátratekint meg előre tervez.
Pedig a szibériai hótakaró alatt pihegő növénymagok, vagy a szavannákon játszó oroszlánkölykök minden nap ugyanúgy léteznek egyik napkeltétől másik naplementéig, nem tudomásul véve a végtelen idő lankadatlan folyását, és az évszakok ciklikus váltakozását.
Na de mi, emberek meg akarjuk hódítani az időt is,
csillagok vizsgálatával, atomórákkal, és kvantumfizikával.
Heteket szabunk meg, másodperceket, 45 perces tanórákat, szezonális bérleteket, és születésnapokat, hogy tudjunk hova támaszkodni ebben az érthetetlenül nagy, komplex világban.
Nekünk nem elég a napéjegyenlőség és a holdciklusok, mint referenciapontok, mert mi vágjuk a centit a PIREX-ben vásárolt naptárakban bekarikázott 31-es szám alapján, majd a végtelen időből lenyisszantunk egy-egy darabot minden „december” végén, és egy négyjegyű számot viselő címkés befőttes üvegbe rakva vizsgálgatjuk a terméket benne.
A lenyisszantott és befőttes üvegbe helyezett időt megvizslatva aztán minden örömöt, minden bánatot, valamennyi gyászt és fájdalmat, aztán valamennyi diadalittas, szerelmes és áldottnak érzett pillanatot patikamérlegre helyezünk, az üveget az eredmény függvényében pedig eltesszük a pincébe vagy kirakjuk a nappaliban, a polcra a könyvek elé.
Hogy ez hülyeség-e? A pihegő növénymagok és a szavannákon játszó oroszlánkölykök biztos nagyot röhögnének, ha tudnának, és ha egyáltalán érdekelnék őket egy magáról sokat képzelő faj szokásai, vagy ha el tudnák (és el akarnák) olvasni a pezsgőpukkanások alatt hangtalanul, hangosan vagy írásban tett újévi összes fogadalom jegyzékét.
De mégsem vehetik el az embertől a változtatás szabadságát,
amit ezen az önkényesen kijelölt évfordulón is gyakorolhat:
hogy kapaszkodhat vagy elengedhet. Hogy elkezdhet vagy abbahagyhat. Hogy fogyhat. Hogy szerezhet és szerethet.
Mert a homo sapiens az egyetlen olyan faj a világon, amelyben
mindig motoszkál még valami, ami hajtja egy boldogabb, szebb élet felé.
Valami, ami szilveszterkor még erősebb:
a remény.
Budapest, 2021. december 31.